Hibás vagy nem elegendő mérés, rossz arányok
A pontos és alapos mérés életbevágóan fontos, aki ezen akar időt spórolni, az biztos ráfizet. Te ne akarj: sose saccolj, sose találgass, ne próbáld a pontos mérés helyett megbecsülni a méreteket! Elsőként mérd le az üres helyet, ahová a majdani bútort tenni szeretnéd, de ne érd be ennyivel, hanem mérj tovább! Mérd meg a folyosót, az ajtónyílást, a lépcsőfordulót, ismerj meg minden helyet, ahol a szállításkor el kell majd férni. Gondolj bele: ha ágyat veszel a tetőtéri hálószobába, azt be kell emelni az ajtón és föl kell vinni majd a lépcsőn is.
A méreteket ne próbáld meg jegyezni, hanem készíts pontos feljegyzéseket! Sőt. Szükség esetén csinálj pár egyszerű vázlatrajzot is, így minimálisra csökkented a hibázás valószínűségét. A mondás, hogy akinek nincs esze, legyen notesze pont fordítva igaz: akinek esze van, az jegyzetel.
Még valami: az arányok. Gondold át előre, hogyan néz majd ki az új bútor abban a térben, ahová beteszed. Ha a méretek stimmelnek is, egy túl nagy szekrény simán agyonnyomja az eddig tágasnak érzett nappalit, felborítja annak egyensúlyát. Figyelj erre oda, mert egy hatalmas légterű bemutatóteremben minden jóval kisebbnek tűnik, mint a lakásodban fog.
A színek és a háttérszínek szerepe
A keresgélés előtt határozz meg egy színsémát, aztán legyél erős és ragaszkodj ehhez! Ahogy a méreteknél, a színeknél pláne megcsalhat a memóriád: vigyél magaddal minden segédeszközt, amit csak tudsz – mintát a függönyből, színmintát a falfestékből és így tovább. Vigyél magaddal fényképeket is a lakásról, de ne hagyatkozz a telefonodban lévő fotókra, a színek sokszor igencsak máshogy néznek ki a kijelzőn, mint a valóságban!
Ki és hogyan fogja használni a bútort?
Nem szabad elfelejteni: a lakásod nem múzeum, ott élni kell, nemcsak nézni a tárgyakat. Ne felejtsd el, ki és hogyan fogja használni az adott bútort. És az adott életteret. Nyilván: gyerekek és kiskutyák mellé ne vegyél fehér kanapét, mert villámgyorsan szürke szófád lesz. Sokkal több örömöd leled a bútoraidban, ha felszabadultan mozogsz közöttük és nem parázol folyamatosan azon, hogy véletlen kárt teszel bennük. Gondold át mégegyszer, mielőtt méregdrága antik kisasztalokkal és törékeny üvegholmikkal tömöd tele a nappalid!
Két dudás egy csárdában?
A bútorvásárlás nem egyszeri kirándulás. Érdemes több alkalommal és több helyen körülnézni, mielőtt ténylegesen vásárolni kezdesz. Kérd ki a családtagjaid véleményét, főként azokét, akikkel együtt élsz és szintén használni fogják a bútorokat. Amikor megrendelésre kerül a sor, akkor is vigyél magaddal egy-két barátot, hallgasd meg az ő nézőpontjukat is, több szem többet lát. Ne felejtsd viszont el, hogy a Te pénzedről és a Te lakásod berendezéséről van szó. A vélemény az övék, de a döntés a Tiéd, ezért az utolsó szó jogát is tartsd meg magadnak.
Keress alternatívákat és gondold át a lehetőségeket!
Kutass, ne vásárold meg az első dolgot, amibe úgy érzed, hogy beleszerettél! Túrd föl az internetet! Aztán megint! Nézd végig a kínálatot, keresd az akciókat és az alternatív felhasználás lehetőségeit! Könnyen lehet, hogy az irodabútorok között találsz olyan asztalt, ami éppen jó lesz a hálóba fésülködőnek, de az is elképzelhető, hogy egy virágtartó nálad kiváló tévéállványként működik majd. Igyekezz számba venni minden lehetőséget, mielőtt meghozod a végső döntést!
